TERASZSZIGETELÉS ÉS -BURKOLÁS

Egy családi ház kivitelezése során a burkolási munkák közül sok szempontból a kültéri terasz burkolása a legkritikusabb, mert sokkal intenzívebben érik a különböző környezeti hatások, mint pl. a hőmérsékletváltozás és a nedvesség.

A különböző burkolóanyagoknak, mint minden más anyagnak a hőmérséklet változásával változik a mérete. Ez a hőmérsékletváltzás, ha gyorsan játszódik le, akkor ez fokozottabb terhelést jelent a burkolatra nézve. Ezek az esetek általában a téli időszakban történnek, amikor a fagyás-olvadási ciklus naponta többször lejátszódhat, vagy egy nyári napsütötte terasz esetén, amikor egy zápor pár perc alatt akár 20-30 °C-kal csökkentheti a burkolat hőmérsékletét (hősokk). Ezért nem minden esetben elegendő csak fagyálló ragasztót alkalmazni kültérben, mert a hőtágulásból származó mozgásokat ezek a ragasztók nem tudják megfelelően kompenzálni, és az aljzattól elválhat a burkolat. Ilyen esetekben célszerű fagyálló és flexibilis ragasztót használni.

A flexibilis ragasztó a burkolat mozgását követni tudja, de ha a burkolólapok felmelegedve, pozitív méretváltozás után egymáshoz feszülnek, akkor szintén elválhatnak az aljzattól. Ezért nagyon fontos a burkolat dilatációja, azaz a mozgási hézagok megfelelő kialakítása. A kültéri padlóburkolatokat alaprajzi elrendezésüktől, méretüktől függően 10-15 m2-enként ajánlott dilatálni. Ez többféle módon történhet; vagy az erre a célra gyártott dilatációs profilokkal, vagy helyenként szélesebb fugát hagyva szilikonnal. A lábazati csatlakozást is érdemes szilikonnal tömíteni, a fugázást pedig flexibilis fugázóanyaggal végezni.

A kültéri burkolatok másik nagy „ellensége” a nedvesség, mely általában a ragasztóban lévő üregekbe beszivárogva megfagyás után mechanikai sérüléseket okoz, és ez által válik el a burkolat.

A nedvesség a ragasztóréteghez két irányból juthat el: felülről (pl. csapadék), vagy alulról (pl. talajpára). A felülről érkező nedvesség általában a fugákon, vagy a burkolat sérülésein, hibáin keresztül juthat be a burkolólap alá.

A fugákba alkalmazhatunk vízzáró fugaanyagot, de ettől gazdaságosabb megoldások is vannak. Például a ragasztórétegben lévő üregek, légrések mennyiségét a minimálisra csökkentjük, és így a nedvességnek nem hagyunk helyet. Ez két módon történhet.

Az egyik megoldás, ha a ragasztóval az aljzatot is, és a burkolólap hátoldalát is megkenjük (kétoldalas ragasztás). A másik megoldás a folyékonyágyas ragasztók alkalmazása. Ezek a ragasztók a speciális műgyanta adalékok miatt hígabb kozisztenciájúak, terülésre hajlamosak, ezáltal a burkolólap hátoldalának megkenése nélkül teljes felületű ragasztást eredményeznek.

Az alulról érkező nedvesség tipikus esete, amikor a talajban lévő pára átdiffundál a szigeteletlen aljzaton, és a burkolólap hátoldalán kicsapódik. Ezt megakadályozni egy alternatív szigetelés beépítésével tudjuk. A szigetelést a burkolás feltéte­leinek megfelelő aljzatra kell felhordani az előírások szerint és a bitumenes szigetelésekkel ellentétben közvetlenül ragasztható rá a burkolat.

A szigetelés repedésáthidaló képessége nagy (2 mm), de a csatlakozó szerkezeteknél az élekben várható intenzívebb mozgásokat nem képes áthidalni, ezért javasolt a hajlaterősítő szalag beépítése. A szigetelés alkalmazása megakadályozza a talajban lévő sók felszivárgását is, melyek a ragasztó hidraulikus kötését tönkretehetik.

A cikkben említett gondolatokat burkolás előtt érdemes megfontolni, burkolómesterrel megvitatni, mert a szakszerű anyagokkal történő kivitelezés a burkolatunk élettartamát nagymértékben növelheti.